8 óra után már mindegy?

Viszonylag sokat vizsgálták már, hogy mi történik a szervezetünkben, ha nagyon sokáig futunk, de az eddigiek inkább versenyeken történt adatgyűjtésre vagy szubjektív beszámolókra támaszkodtak, kevés igazán kontrollált vizsgálatról tudunk.

Francia kutatók által végzett kísérletben a 12 alany 24 órán keresztül futott futópadon, akárcsak egy 24 órás versenyen, futhattak, sétálhattak vagy akár meg is állhattak, csupán annyi fix feltétel volt, hogy kétóránként a kutatók megmérték a VO2Max értéküket, energiafelhasználásukat, illetve a légzés hatékonyságát kb. 7:30-as tempó mellett. A pulzust folyamatosan figyelték.

A 24 óra alatt a futók átlagban 149 kilométert tettek meg, átlagban 18 óra 39 perc nettó futóidőből. (az így számolt átlagtempó épp megfelel annak, amelynél a teszteket végezték)

Az érdekes rész most jön: az idő előrehaladtával a futók egyre nehezebbnek ítélték a 7:30-as tempó tartását, de 8 óra elteltével ez megváltozott, állapotuk stabilizálódott. A fiziológiai méréseket tekintve, a VO2max vagy az oxigénszükséglet szempontjából nem volt értékelhető különbség 8 óra után, akár egy, két vagy 14 órával később.

Természetesen, ez a vizsgálat nem elemzett egyéb teljesítményt befolyásoló tényezőket, úgymint izomfáradtság, mentális kimerültség, de tisztán kardiovaszkuláris szempontból úgy tűnik, a folyamatok egy bizonyos szinten stabilizálódnak 8 óra futást követően.

A kutatás vezetője, Philippe Gimenez, elmondta, melgepve tapasztalták, hogy a magasabb VO2Max-on működő futók hatékonysága csökkent a leginkább a 24 óra alatt, ebből arra következtetnek, hogy az extrém hosszú távokon kisebb az energia hatékonyság jelentősége.
Hozzátette, hogy a megfigyeléseik összhangban vannak az ultrafutók azon gyakolratával, hogy tudatosan kisebb lépésekkel futnak, csökkentve a becsapódás erejét, még akkor is, ha ezzel a futás hatékonysága is csökken (és nem várják meg míg a fájdalom változtat a stílusukon).

Forrás: Edzésonline



fb share